Hungarikumok-Korszerű szemléletben
HUNGARIKUMOK – KORSZERŰ SZEMLÉLETBEN
Tisztelt Elnök Úr!
Hölgyek! Urak!
Bartók, Kodály, Pető Intézet, Tokaji Aszú, Makói vöröshagyma, Pick szalámi, Herendi Porcelán, Halasi csipke – és hál’ Istennek– még messze nincs vége a Hungarikumok sorának.
Hungarikum az olyan alkotás, termék, amelynek különleges minősége, tulajdonsága, hírneve, vagy egyéb jellemzője Magyarországhoz kapcsolódik.
A magyar lovaságazat, lovassport, a lótenyésztés, a védett történelmi lófajtáink, ezernyi szállal kötődnek hazánkhoz, történelmünkhöz, hagyományainkhoz, a magyar ember szívéhez.
A Lovas Hungarikumok kultúránk értékes, szerves részei.
A magyar nép számos területen gazdagította Európa és a világ lovaséletét, kultúráját.
- A daliás huszár és csodálatos lova egykoron fogalom volt;
- a könnyű magyar kocsi (nevét a Konárom-Esztergom megyei Kocsról kapta) a
közlekedést forradalmasította;
- Mezőhegyes (1785), Bábolna (1789), Kisbér (1853), Szilvásvárad (1951) és
Hortobágy a műemlék épületeivel és nyolc védett történelmi
lófajtánk tenyésztésével kulturális örökségünk részei, a környezetünk
sokféleségét biztosító, semmivel sem pótolható géntartalékok őrzői és
továbbfejlesztői;
- Leveldi Kozma Ferenc miniszteri tanácsos, lótenyésztésünk újjászervezőjének
munkássága nyomán az állami ménesek, méntelepek életre hívásával Európa-
szerte mi tettük meg az első fontos lépéseket. A többiek csak követtek
bennünket;
- Gróf Széchenyi Dénes az Európa-szerte elismert és hasznosított modern ugróstílus elveit fektette le;
- az örkénytábori Magyar Királyi Lovagló Tanárképző és Hajtóskola olyan
világhírű lovaglótanárokat nevelt, akik – a második világháború után kényszerűen
elhagyva Magyarországot – Európában és Amerikában iskolát teremtettek, a
világhírű lovasok sorát nevelték fel. Nem csupán a maguk, hanem hazánk
dicsőségére is.
E kincseket érő tapasztalatokat az oktatásban, képzésben – köztük a mihamarabb
tantervbe iktatott iskolai lovasoktatásban, a lovas tudásközpontok, akadémiák
életre hívásában az eddigieknél sokkal jobban ki kell kihasználnunk.
- a virtuóz fogathajtó, a kitűnő szakíró Pettkó.-Szandtner Tibor, bábolnai ménes-
parancsnok, a rend, a fegyelem, a munkaszervezés példaképe a ma is
tankönyvként csodált „A magyar kocsizás” című könyvével ismertette meg (és el) a
világot a magyar fogathajtással;
- az egykori irodalmi értékű, színvonalas lovasújságjaink, szaklapjaink – lovas-
örökségünk gyöngyszemei – lovas-életünkben jelentős információs- és
véleményformáló szerepet játszott (1857-1944).
Lovasnemzet. Igen azok voltunk és lehetünk ismét, ha ennek az egykoron megtisztelő címnek a hangoztatása, a mellveregetés helyett az eddiginél sokkal, de sokkal többet teszünk.
Európában ma több lovas nagyhatalom – lovasnemzet – van. Például Anglia, Hollandia, Németország. Lovasaik, lovaik, eredményeik, a tenyésztés, az oktatás minősége, a fiatalok nevelése, az anyagi háttér és mindenek előtt a szemléletükben – előttünk járnak.
Ami viszont több mint ígéretes: a leköszönt év kiváló eredményei is tanusitják, hogy- nemzetközi mérce szerint is kiemelkedő képességű fiatal – gyermeklovasaink vannak. Óvni, tanítani, szellemi és anyagi munícióval segíteni kell őket.
A lovaságazatunk, lovassportunk – ki merem jelenteni – stratégiai tényező!Stratégiai tényezővé lehet. Azzá tehetjük – közösen a szellemi, az anyagi háttér erősítésével, a szervezeti keretek korszerűsítésével.
E megállapítást támasztja alá, hogy – nagyon vázlatosam említve – meghatározó szerepet játszik:
* a sport, az oktatás-nevelés, a turizmus, az idegenforgalom, a környezetvédelem,
a kulturális hagyományok ápolása, a gyógyítás, a rehabilitáció, az egészséges
életmód, a kulturált kikapcsolódás terén;
* a mezőgazdaságra kifejtett hatása jelentős (a lovaságazat több mint 60 ezer
hektár földterületet, szántót és legelőt hasznosít)
* a vidéki társadalmak, helyi közösségek stabilitásában, a népesség
megtartásában, a foglalkoztatáspolitika révén ugyancsak meghatározó szerepe
van. Kenyeret ad! (3 ló = egy munkahely; a lovakkal foglalkozók létszáma
– családtagjaikkal együtt – 100 ezer fő).
* az ágazathoz tartozó szolgáltató vállalkozások – például a takarmány- és a
szállítóipar, a népművészek sorát foglalkoztató több tucat kézművesség,
mívesmesterség – szintén a jelentőségét hangsúlyozza.
* sokszínűen, esetenként egyedülálló módon illeszthető az Európai Unió
programjaiba. Az EU-ban kereskedelmi korlátozás nem terheli az ágazatot.
* mindent összevetve: a lovaságazat, a lovassport hatalmas közvetlen és közvetett
anyagi és szellemi tőkét mozgat.
Tisztelt Elnök Úr!
Hölgyek! Urak!
Büszkén valljuk magunkénak a Hungarikumokat.
Jól tesszük! Kötelességünk!
Ám ne feledjük, hogy más országokban méltán büszkék például a pollonikumokra, a germanikumokra, az italikumokra a kiváló alkotások sorát hirdetve, fémjelezve.
Kemény verseny van! Megváltozott a világ! Csak a kiváló minőségű, versenyképes termékeknek van (lesz!) piaca; legyen az akár Hungarikum is!
Nekem most ebben a lélekemelő környezetben és pillanatban erre – erre is! – legyen szabad ráirányítanom a figyelmet.
Fontosnak tartom, hogy hungarikumaink érdekében a versenyképesség, a gazdasági, a piaci igény szem előtt tartásával gondolkodjunk – és cselekedjünk.
Tisztelettel kérem és javaslom Tisztelt Elnök Úr ennek a szemléletnek a figyelembevételét a Hungarikumokról szóló és halaszthatatlanul sürgős törvény – és más felülvizsgálatra, változtatásra váró törvények – megalkotásakor is.
Hiba lenne piaci divatokat követni. Ám a hagyományőrzés, illetve a korszerű szemléletű tenyésztő-munka, a piaci viszonyokhoz (is) alkalmazkodó minőségi követelmény – hangsúlyozom: így együtt – érvényes kell legyen a Hungarikumok – esetében is.
Gróf Széchenyi István a lovasok Bibliájában, az 1828-ban megjelent „Lovakrul” című csodálatos, ma is érvényes igazságokat csokorba szedő könyvében útbaigazító szavakat küld nekünk:
„A’ melly gazdaságbéli tárgy hasznot hajt,
annak előbb-utóbb sikere lészen;
a’melly pedig hasznot nem hajt,
annak előbb-utóbb vége szakad.”
Ugye ebben is igaza van a legnagyobb magyarnak?
Kövessük a tanácsát!