VÉLEMÉNYEK A XIII. KETTESFOGATHAJTÓ VILÁGBAJNOKSÁGRÓL

Ian Williams a Nemzetközi Lovas Szövetség Nem Olimpiai Szakágak igazgatója.

„A XIII. Kettesfogathajtó VB-t a magyarok sikeresen rendezték meg. Az előző öt VB-n szerzett nagy rutin ellenére a szervezők a legapróbb részletekre is gondosan ügyeltek. Különösen a maraton-pálya építését, a lovak elhelyezését, az istálló-körletet szervezték és üzemeltették szakmailag is kifogástalan színvonalon. A maraton-pálya egymáshoz közel elhelyezett akadályait közönség-barát módon építették fel, segítve ezzel a nagyszámú közönség szórakozását. Külön kiemelem, hogy az infrastruktúrális létesítményeket – például a pályát, az istállót, a kamion-parkolót – egymáshoz közel, könnyen bejárható útvonalon helyezték el. A VB jól szolgálta fogathajtó sportunk továbbfejlődését. „Gratulálok a magyaroknak a világszínvonalú rendezéshez.”

Richard Nicoll a Nemzetközi Lovas Szövetség Fogathajtó Szakágának elnöke

„A magyarok kiváló színvonalon szervezték meg a XIII. Kettesfogathajtó VB-t. A korszerű szervezési-rendezési módszereket és a fogatsport hagyományait, eredetiségét kitűnően ötvözték.

A modernség és a hagyományok tisztelet elemeit kitűnően ötvözték.Gratulálok!”

Diana Brownlie /Anglia/ a bírótestület elnöke, a Nemzetközi Lovas Szövetség /FEI/ Fogathajtó Bizottságának alelnöke

„A szervezés és a rendezés méltó volt a Világbajnoksághoz.

A maraton-pályát Christian Iseli, a magyar segítői és a kivitelezők kitűnően építették fel. A maraton-szolgálat kifogástalanul működött. Igen fontosnak ítélem: nem hogy óvás, de még jogtalan kritika felvetés sem érte a versenyt. Sajnáljom ami Lázár Zoltánnal az akadályhajtása előtt történt. A versenyintézőség csengetett és elindította az órát. Ám a hang nem jutott el a versenyzőhöz. A tanulság, hogy a jövőben olyan technikai megoldást kell találni és alkalmazni, amely az ilyen és ehhez hasonló eseteket kizárja.”

LÁZÁR VILMOS, VB csapat-ezüstérmes, a Magyar Lovas Szövetség elnöke

„Társaimmal együtt győzni érkeztünk a XIII. Kettesfogathajtó Világbajnokságra. A hónapokon át tartó szervezett, fegyelmezett munkánk bizakodásunk alapját vetette meg. Reális esélyünk volt a végső győzelemre. Nem így sikerült! Sportember vagyok, s emelt fővel viselem a kialakult helyzetet. Biztosan eljön az idő, amikor ennek a csapat ezüstéremnek is örülni tudok majd. A talpra álláshoz számunkra a legfontosabb „kapaszkodó” az a felénk áradó szeretet, amit a nehéz percekben és azóta is közönségünktől, barátainktól kapunk. Pedig szinte mindenki győzelmet várt tőlünk. Hallatlanul jó volt tudnunk, éreznünk, hogy nem csupán az sikerek idején vannak velünk. Ezek azok az együttérző megnyilvánulások, amelyek azt mondatják velünk: érdemes tovább küzdenünk! A Nemzetközi Lovas Szövetség szakmai vezetőitől, a versenyzőtársainktól és a meghatározó hazai lovas személyiségektől kapott elismerő vélemények, gratuláló levelek alapján – a Magyar Lovas Szövetség elnökeként – szeretném leszögezni, hogy sokak összefogásának eredményeként ismét sikeres Világbajnokságot rendeztünk. Ám mivel kritikus szemmel járó ember vagyok, láttam, láttuk az orvosolásra váró hiányosságokat, gondokat is. Fogathajtásunk kultúrájának további emelése érdekében ezek kijavításra törekszünk.” Bízunk benne, hogy a Nemzetközi Lovas Szövetségtől újabb megbízást kapunk, hogy a fogathajtásban és a többi szakágunkban ismét világversenyeket rendezhessünk.

Mondok József a VB Szervezőbizottság és a Fogathajtó Szakág elnöke

Röviden fogalmazott:

„A beérkezett levelek, vélemények nyomán kijelenthető, hogy általános és szakmai elismerést kiváltó világbajnokságot rendeztünk. Az összefogás, a széleskörű szakmai munka sikerre vezetett.

A technikai háttér – az istállók kialakítása és üzemeltetése, valamint

Christian Iseli a Nemzetközi Lovas Szövetség hivatalos pályaépítőjének tervei alapján a magyar segítőivel épített maraton-akadályok váltottak ki – sok egyéb mellett – különös elismerést.”

/Fehér Károly/

LÁZÁR ZOLTÁN egyéni VB-bronzérmes, csapat-ezüstérmes

„Jól sikerült felkészülési időszak után vágtam neki a világbajnokságnak. A díjhajtástól tartottam, féltem, hogy lepontozzák a fogatomat, azonban nem így lett, sikerült az élmezőnyben maradnom az első szám után. A maratonnak – Vili esése miatt különösen – úgy indultam neki, hogy hiba nélkül, de tempósan teljesítsem és ez sikerült is. Az akadályhajtásban nem nyomasztott az a teher, hogy utolsóként kell indulnom, önbizalommal, nyugodtan hajtottam be a pályára. Akkor azonban teljesen összezavarodtam, amikor azt láttam, hogy az óra elindult, a csengőt viszont nem egyértelműen hallottam. A pályán lévő bírók sem tudtak tanácsot adni, hogy induljak, vagy sem. Patthelyzetbe kerültem, hiszen ha csengő nélkül hajtok be, kizárnak, ha letelik az idő, szintén kizárnak. A bizonytalanság miatt nagyon ideges lettem, mégsem szeretném erre fogni a hibáimat, csak magamat hibáztathatom. De az is igaz, nem tudni, mi lett volna akkor, ha mindez nem történik meg. A kéthetes edzőtáborban ettől jóval nehezebb kombinációkban csak egyszer ütöttem.

Mindent elkövettem a siker érdekében, nagyon sokat dolgoztam, sajnálom, hogy nem jött össze az aranyérem. Az viszont nagyon jól esett, hogy a közönség így is tapssal és ovációval jutalmazott.”

/Tóth Krisztina/

Ling Attila:   - Kérlek, értékeld a VB-nyújtott teljesítményedet, mit éltél meg pozitívumként, mi az, ami nem úgy sikerült, ahogyan szeretted volna? - Életem egyik legjobb díjhajtó programját hajtottam, így némi keserűséggel éltem meg, hogy csak a 16. helyre értékelték a produkciómat a bírók. A szakma azonban elismerte a teljesítményemet, nagyon sokan gratuláltak a program után, ezt mindenképpen sikerként élem meg. Maratonon a lovaim maximálisan teljesítettek, sajnos egy labda lement, azóta sem értem, pontosan, hogyan, kár volt érte. Akadályhajtásban egy verőhibát vétettem, ami nem bánt annyira, mint az, hogy túlléptem az alapidőt, emiatt 1,64 hibapontot kaptam. Ez egyértelműen az én hibám volt, elnéztem egy fordulót. Összességében elfogadhatónak tartom a 13. helyezésem, a VB előtt elégedett lettem volna vele, utólag azonban maradt bennem egy kis tüske: ha egy kicsit előbbre végzek, a díjhajtásban, ha nincs az-az időtúllépés …
- Reméljük, legközelebb minden összejön, úgy ahogy tervezted, a VB-n nyújtott teljesítményedhez mindenesetre gratulálunk! Galambos Nándor: - Fiatalon adatott meg a lehetőség, hogy Világbajnokságon képviseld hazánkat. Hogyan élted meg a négy nap eseményeit? - Úgy érzem, hogy a tapasztalatomhoz és tudásomhoz képest elégedett lehetek a VB-n nyújtott teljesítményemmel. A díjhajtásom kifejezetten jól sikerült, korrekt programot tudtam hajtani. Az egyik lovam ódzkodott a szombati maraton - pályán szurkoló hatalmas tömegtől, ennek ellenére 15. helyen végeztem, ami nagyon bíztató a jövőre nézve. Azonban az akadályhajtással meggyűlt a bajom: a lovaim az elején felszívták magukat a számukra szokatlan tömeg miatt, az esős idő miatt a pálya is csúszott egy kicsit, az ebből adódó hibákat pedig későn kezdtem korrigálni. Emiatt jóval az elvárt teljesítmény alatt sikerült az utolsó versenyszám. Ennek ellenére az egyéni 25. helyemmel tökéletesen elégedett vagyok, ha valaki előre beígérte volna nekem ezt a helyet, biztosan kezet fogok vele!

Ifj. Juhász László: - Szerencsétlenül alakult számodra a maraton, az első VB szereplésed így sajnos nem váltotta be a reményeinket. - Már a díjhajtás sem sikerült úgy, ahogy szerettem volna, több hibaponttal végeztem a vártnál. Ezek után a maratonon „mindent bele” alapon a lehető legtöbbet szerettem volna kihozni a lovakból. Az első akadályban még kicsit óvatosabban hajtottam, nem engedtem a lovaimat teljes gőzzel előre, de második és harmadik akadályban már egyre jobbnak éreztem őket, ami az időeredményekben is visszatükröződött. A negyedik akadályban egy „malőr” következtében az egyik lovam megütött a vállánál egy idegközpontot. A bakról néhány percig olyan látvány volt, mintha eltört volna a lába. Szerencsére nem történt ilyen végzetes baleset, mégis jobbnak láttam feladni a versenyt. Ezek után a vasárnapi akadályhajtáson már nem tudtam jó teljesítményt nyújtani, már csak azért sem, mert kénytelen voltam azt a lovamat befogni, amit egyáltalán nem szántam akadályhajtásra. Nem tartozik életem legjobb élményei közé a stadionban töltött néhány perc, bár még így is jobban sikerült az a akadályhajtás, mint ahogy a melegítés közben sokan gondoltuk. A VB-vel kapcsolatban sokszor felmerült bennem a „mi lett volna, ha…” kérdés, aminek persze túl sok értelme nincs. Inkább azt mondom, hogy legközelebb majd megmutatom!
- Hogyan tovább? A szezon egyik legfontosabb versenye, az Izsákon megrendezésre kerülő Országos Bajnokság még előtted áll. - Izsákon egy teljesen új fogattal állok rajthoz. Ling Attila és Genzwein Alex mellett a Pest-megyei csapat tagjaként szerepelhetek, jó képességű lovakkal indulok, úgyhogy bizakodva várom az OB-t.
- Sok sikert, és mutasd meg    /Kovács Eszter/

Mondjon VB-sztorit

Nagy idők tanúi

Az idei kettesfogathajtó világbajnokságon több olyan ismerősömmel is találkoztam, akik megélték a korábbi világversenyeket is hazánkban, így végig követhették a sportág történetét. Egyikük Salánki Miklós újságíró, akinek személyesen sokat köszönhetek, hiszen Ő indított el a pályámon. Miután döbbenten végignéztük a kivetítőn Lázár Vili váratlan balesetét, megjegyeztem, hogy ilyet is ritkán látni ezen a szinten, amire Miklós helyeselt, de hozzátette azért nem egyedülálló az eset.

Éppen huszonegy évvel ezelőtt 1978-ban a négyes vébén Kecskeméten látott hasonlót, ráadásul szintén egy igencsak ismert embernél H.R.H. Prince Philipnél. Fülöp herceg az angol királynő férje bátor lovasember lévén lendületesen behajtott az akadályba, aztán egy váratlan pillanatban előbb megbillent, majd felborult. Szerencsére komolyabb sérülés nélkül megúszta a dolgot, mindenesetre azonnal komoly témát szolgáltatott az újságíróknak, ugyanis korábban aligha láthatta bárki is ekkorát bukni a királyi család tagját.

A másik történet szintén Fülöp herceghez kapcsolódik és Dr. Pál János a 78-as világbajnokság szervező bizottságának elnöke mesélte. A megnyitó ünnepség előtt hivatta a Fülöp herceg, hogy komoly probléma merült fel, ugyanis a Nemzetközi Lovas Szövetség elnökeként kell megnyitni a versenyt, aki abban az időben éppen Fülöp volt. „Pál úr egy „kocsis” nem nyithatja meg a világbajnokságot, most pedig én alapvetően csak egy hajtó vagyok a sok közül. Találjon ki valamit, nehogy diplomáciai botrány legyen!” hangzott a kérés János bátyánk felé, aki végül salamoni döntést hozott.Semmi probléma a herceg bejön a többiekkel a pályára, átadja a segédhajtónak a szárakat, leballag a mikrofonhoz, elmondja a nyitó beszédet, majd újra versenyző lesz és visszaül a bakra.„De hiszen ez példa nélküli a sportág történetében”- válaszolta Fülöp herceg. Az is, hogy az elnök versenyez.Természetesen mindenki csak három percig foglalkozott a különös szituációval, majd sokkal inkább a versennyel, ami elsöprő magyar sikerrel zárult. Megjegyzem sokat változott a világ, most már senki nem lepődik meg azon, hogy a Magyar Lovassport Szövetség elnöke a fogathajtó válogatott oszlopos tagja, nevezetesen Lázár Vilmos.

/Pécsi István/

PARTNEREK